Egy olyan, kihívásokkal és élményekkel teli munka, mint a szőlészet és a borászat rengeteg lehetőséget kínál bármilyen alakuló vagy már megalakult csapat számára, amely szeretne jobban összekovácsolódni új és érdekes kihívások felé csapatva.
Minden program, amit itt élményként kínálunk, érdekes és hasznos eleme lehet annak a speciális csapatépítésnek, amit a legjobb szándékod és kedved szerint össze tudsz állítani a kollégáid számára.
Nézd végig, és keress meg bátran, hogy ezekből az egyenként is nagyszerű élményekből összerakhassuk a tökéletes programot!
Mi történik?
Kísérőd, edződ, támogatód leszek. Sétálunk a természetben, engedjük, hogy hasson ránk. Szimbólumokat, párhuzamokat keresünk és találunk. Felismerünk, kimondunk, összekapcsolunk, szétválasztunk, rácsodálkozunk, rendszerbe foglalunk. Lehet, hogy új rendszerbe, ami által megoldódik a gordiuszi csomó. Szokatlan lesz és éppen ez billent ki abból a megszokottból, ami éppen nem támogat téged abban, hogy megtaláld a megoldásod.
Ki vagyok én?
Dóra a nevem. Budapesten születtem, Siklóson élek. Sokat utazom a kettő között is és az országban, határokon túl is. Környezetgazdálkodást, majd szőlészetet-borászatot tanultam. Borászattal foglalkozom és mindig érdekelt a belső világom. Képeztem magam ebbe az irányba is az Erőszakmentes Kommunikáción és Tranzakcióanalízisen keresztül. Ezek összekapcsolódását látom az ökopszichológiában (ecopsycology.hu). Részvételi (Rácsodálkozó) Séta vezető és Green Coach végzettséget szereztem. Utóbbit úgy képzelem, mint Ránc-Kisimító-A-Zöldben.
Elvontabban…
Amikor iskolába jártam, a tanáraim azt mondták, nem puskázzak és ne súgjak. Mindenki egyedül oldja meg a rá mért feladatot. Neked is volt ilyen tanárod?
Amikor iskolába jártam, még arról ábrándoztam, hogy egy vidéki városkában leszek majd matektanár (mert azt értettem), és biciklivel járok iskolába. Akkor még Budapesten éltem és busszal jártam iskolába. És a katedra másik oldalán ültem.
Amikor iskolába jártam, az volt a benyomásom, hogy sok tanár nem érett még meg a tanár szerepre és mivel én nem akartam így járni, úgy gondoltam, én majd 50 éves korom körül leszek majd tanár, addigra lesz elég tapasztalatom. Hogy miből szerzem, arra nem dolgoztam ki tervet. Az élet megoldotta.
Amikor e sorokat írom, még nem vagyok 50 éves, bár nem sok választ el tőle. Nem végeztem el a tanárképzőt, de sok-sok tapasztalatot gyűjtöttem. Az elmúlt két évet egy másfajta tanulással töltöttem. Itt soha nem mondták, hogy egyedül kellene megoldanom bármit. Sőt, arra bátorítottak, hogy merítsünk egymás egyediségéből tudásából, tapasztalatából. Sokáig idegen, érthetetlen volt számomra: hogyan?
Most, hogy túl vagyok a folyamaton, össze is foglaltam különböző módokon, úgy érzem, megértem a feladatra. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes és te sem vagy az. Nem is leszünk. De törekedhetünk rá és van mit adnunk egymásnak, amitől épülünk. Attól is, hogy adunk és attól is, hogy kapunk. És közben egésznek érezhetjük magunkat minden hiányunkkal együtt.
Jövünk valahonnan és megyünk valahova. Mehetünk együtt egy darabon.
Meríthetünk egymásból és elvihetünk egy darabot. És a csoda, hogy a darab megmarad az eredeti helyén is. Sőt, lehet, kihajt és magot hoz és megtöbbszöröződik. Lehet szebb a világ általunk.
Keress bátran, ha inspirálódtál!
Várlak az itt és mostban, természeti környezetben, ha úgy gondolod, együtt hatékonyabban megoldjuk az Élet aktuális csomóját…